Az első szegedi futamon nem tudtam részt venni, mert akkor jártam a csodás Japánban.
Június 20-án a leveleki kábelen zajlott a második kupa futam. Verseny előtti este Tamás bátya kunyhójánál volt egy rögtönzött jófajta kertiparti, másnap kicsit nehezen keltünk fel… Ami nem is volt baj, mert olyan szélvihar volt már reggeltől, hogy nem sok jó ígérkezett a kábelnél. Az egy dolog, hogy hullámos volt a víz, de a hullámok nagyon rosszak voltak, mert sűrűek voltak, tovább nehezítve a versenyköröket… Nem repkedtek nagy trükkök, nehéz volt bármit is csinálni a vízen. A sok esés közül Bakró Bazsi nyerte a crash of the day címet szerintem, amikor kb. 50-nel cigányszallerezett egyet, mert a kemény „cut” közepette megdobták a hullámok, az eredmény egy dobhártya beszakadás lett szegénynek… Végül Szebi nyert a fiúknál, én pedig a lányoknál!
2009. július 4-én a Base Camp után rendezték meg a Magyar Wakeboard Kupa harmadik futamát Siófokon. Kiérve a Bamboo szigetre, nagy hullámok vártak minket, szenvedés volt a training time! De aztán gyengült a szél, kezdett sima lenni a Balcsi, a kisgyerekeknek jó körülmények voltak a versenyhez. Mindenki reménykedett, hogy ez így is marad egész nap. Sajnos nem így lett, újra bedurvult a szél, sőt a csajok futamára elképesztően fodros lett a víz, iszonyú nehéz volt már az is, hogy körbemenjünk, nemhogy figurázzunk… Valahogy eldobtam egy raley-t a tarajos hullámok között, de nem egy hullámhegyről, hanem egy hullámvölgyből indult el végül az ugrás, ami elég csúzli lett, többen odajöttek a futam után, hogy nem is értik, ott hogyan ugrottam, én sem tudom hogyan landoltam le… Ja, emlékszem, megfájdult a hátam, amit masszázzsal próbáltam enyhíteni! 🙂 Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat a rossz siklási körülmények ellenére is, nyertem egy aranyérmet kis készpénzzel együtt! 🙂 Eredményhirdetés után átmentünk a Surfbeach-re skimboardozni, ahol találkoztam Csaba Petivel is, akivel nagyon jó volt beszélgetni!
Elérkezett a Wakeboard Magyar Kupa Finálé Vonyarcvashegyen szeptember 5-én. Péntek délután egyedül beültem kis kocsimba, és levezettem Keszthelyre. Kitaláltam, hogy odafele a Balaton déli partján megyek, megkerülöm a Magyar Tengert, megnézem Keszthelyt (nagyon szép város), aztán megérkezem a vonyarci spotra. Visszafele pedig a tó északi partján megyek, és a naplementében gyönyörködve vezetek át a festői balatoni tájakon. Így is lett, de most vissza oda, hogy megérkezem a vonyarci pályára! 🙂 Sokan lent voltak már edzeni a szezon utolsó versenyére, sötétedés előtt én is belevetettem magam a habokba, hogy szokjam a pályát! Jó kis elemeket építettek Tamásék, és a víz is sima volt, úgyhogy élvezetes volt a csúszás! Szinte teljesen sötétségben fejeztük be az edzést, amikor is a sötét mellett a bogarak is lehetetlenné tették már a csúszást, mert annyira sok repülő rovar volt, hogy kopogtak a sisakunkon! 🙂 Este nagyon komoly kis retro partit rendeztünk Fityesszel, Bazsival és Snoopy-val, ránk is szólt a szálló személyzete kora hajnalban, hogy halkítsunk… A verseny napján szép időre ébredtünk, és a szezonban először sima vízen versenyezhettünk végre, így sokkal keményebb trükköket láthattunk a versenyzőktől! Komoly színvonalon zártuk az évadot minden kategóriában, a lányoknál is nagyot változott a helyzet, sokat fejlődtek, kiemelném Pebit, Ágit és Vandát, akik már invertet is tudnak ugrani, gratulálok nekik!! Fiúknál igen nagy csata volt, Bodnár Bencőke először indult az open men-ben, ahol olyan jól debütált, hogy csak egy kicsin múlott, hogy nem nyerte meg a finálét! Szebi nyert most is, és a Magyar Kupát is bezsebelte, csajoknál én lettem az első, és a Magyar Kupa győztes címet is én nyertem! Idén komoly pénzdíjakat írtak ki a futamokon, plusz az összesített eredmények után a kupák mellé is járt még money a nyerteseknek az open kategóriákban, ami még jobban emelte az öröm érzetét! 🙂 Ez volt a 11. évadom, hogy veretlen vagyok! 🙂 Köszönöm Bencő Apukájának, hogy a Lido vendége lehettem! Gratulálok a ridereknek, és mindenkinek csak így tovább, hajráá!