Yokohama Wake Lab, Japán 2009. június 9.

Yokohama Wake Lab, Japán 2009. június 9.

Június első hetében óriási öröm ért, egy hetet töltöttem Japánban, ugyanis a helyi Red Bull meghívott egy wakeboard bemutatóra! Japán volt az az ország, ahova mindig is nagyon szerettem volna eljutni, és ez az álom a japán Red Bullnak köszönhetően valóra vált! Tokióban töltöttem a hét első felét, majd onnan átmentünk Yokohamába, a bemutató helyszínére. Nehezen találok szavakat, elképesztően hihetetlen fantasztikus élményekben volt részem Anyukámmal, aki nagyon szívesen lett az útitársam! 🙂 Jártunk sok kerületben, pl Asakusa, Shibuya, Shinagava, Shinjuku, Meguro, Minato. Jártunk Akihabara-ban, ez Tokió elektronikai cikkeket árusító üzleti negyede, hát itt is leesett az állam, nem hittem a szememnek mekkora hatalmas elektronikai plázák vannak, 2 fényképezőgéppel lettünk gazdagabbak…:-) Megnéztük a legendás Hachiko kutya szobrát, nagyon szomorú története van ennek az akita kutyusnak, de ugyanakkor gyönyörű is, érdemes utána olvasni! Hachiko szobra a világ legforgalmasabb gyalogosátkelőhelyénél van a Sibuja pályaudvar mellett. Ott akkora flessben voltam, hogy egymásután 10-szer mentem át-oda-vissza-keresztbe az óriás zebrákon. Eleinte elég nehéz volt kiigazodni a japán tömegközlekedésben, mert rengeteg metró-vasút-mindenféle vonal van egy helyen, de aztán elég jól belejöttünk, a legtöbbet a Jamanote line-nal mentünk, ami megkerüli Tokió központját. Nagyon megfogott még Odaiba (お台場), ami egy mesterséges szigetcsoport, illetve Japán legnagyobb szigetének neve a Tokiói-öbölben. Odaiba-ra az automatizált Yurikamome mágnesvasúttal mentünk, ilyet se sokszor láttam… Az egyik nap végig ezzel a vasúttal mentünk, hogy a város egészét megnézzük nappali és esti fényben is. Odeiba látnivalói többek között a Fuji TV stúdióinak impozáns épülete, a Rainbow Bridge, mely Odaibát a város szívével köti össze, a Daikanransa, egy hatalmas óriáskerék, a Tokyo Big Sight Nemzetközi Kiállítóközpont, Tokió két tengerparti sávja közül az egyik (az úszás nem ajánlott) itt van. Yokohama kb fél órára van Tokiótól, ez a szigetcsoport második legnagyobb városa, és a 19. századi Japán egyik legfontosabb kikötővárosa és külkereskedelmi központja volt. A váltakozó városképben ma is látható az itt élő számos nemzetiség kultúrájának jellegzetes stílusjegyei. Ezek közül is legkomolyabb a kínai közösség, és a számukra 1863-ban létesített „Chinatown”, mi éppen ebben a városrészben laktunk. Japánban olyan multi kulturális egyveleget kap az ember, hogy időnként úgy éreztem New Yorkban vagyok, aztán Pekingben, átugrottam Londonba, onnan Velencébe…

De visszatérve a wakeboardra, az Oakley és Redbull Japan együttesen hozták össze az ország első wakeboard bemutatóját Yokohamában. 150 éve nyitotta meg kapuit Yokohama kikötője, ebből az alkalomból több hónapon át tartó ünnepségsorozattal emlékezett meg a város vezetése. A szeptember végéig tartó EXPO Y150 rendezvényei a turisták számára sok érdekes látnivalót kínáltak, ezek között szerepelt a wakeboard bemutató is. Velem együtt 7 meghívott rider volt, én voltam az egyetlen külföldi, és egyetlen lány. A site úgy nézett ki, hogy volt egy 15 méteres gumimedence, ahonnan indult egy 2 méter magas kicker, aztán 7 méter beton következett, majd landolás egy 10 méteres gumimedencébe… A winch kb. 4 méter magasból húzott, az indulórész pedig 2 méteres magasságban volt. Elsőre elég meredeknek nézett ki a dolog, majd amikor rávettem magam, hogy kipróbálom, akkor az indulópallóról leestem a wakeboardommal együtt egy fémláda élére gerinccel… Elfelejtettek ugyanis szólni, hogy ne álljak a becsúszó rész végére, mert még nem vágták le azt 40 cm plexit a palló végéről, ami alatt nem volt alátámasztás, csak úgy lógott a levegőbe. Óriási szerencsém volt, mert a mellényem megvédett, de sikerült komoly sebeket szereznem több testrészemen. A „base jump-om” után azért bevittek a szervezők a kórházba, hogy megröntgenezzék a hátamat és a lábamat, de szerencsére nem történt komoly baj! Nagy élmény volt a kórház, úgy éreztem magam, mint egy futurisztikus filmben, olyan technikai kütyük voltak, amiket még életemben nem láttam. A bemutatón tehát nem tudtam csúszni, de konferáltam az eseményeket a hatalmas közönségnek, és segítettem a show lebonyolításában. Volt freestyle foci bemutató is, és volt 1-2 elég veszélyes wakeboard pillanat is, mert nem a legbiztonságosabb körülmények voltak megépítve! Szerencsére minden rendben lezajlott, mi pedig hazaindultunk a gyönyörű Japánból, arigato hai!